Fotóperformansz
Gesztuspolitikai manőverek közterületeken
A nemek közötti egyenlőtlenség olyan társadalmi jelenség, ami nyilvánvalóan reprezentálódik abban, hogy a férfiaknak állított emlékművek száma jóval több, mint a nőké, illetve a nők megjelenítésében tükröződik a nemek közötti egyenlőtlenség. A nők gyakran misztifikált, esztétizálással elleplezett alárendelt jellege megjelenhet a férfi múzsájaként, támaszaként, vagy idealizáltan piedesztálra állítva, akár femme fatale-ként is. A művészettörténet egészén, az ókortól napjainkig végig húzódnak ezek a patriarchális normákat közvetítő ábrázolások, így a budapesti köztereken is számos ilyet találhatunk. Ezeket annyira normálisnak találjuk már, hogy szinte fel sem tűnik, hogyan jelenítik meg a nőket megalázott, vagy éppen kiszolgáltatott helyzetben, ahogy a nők ábrázolásának aránytalan hiányát sem igen tesszük szóvá.
A néhány percre vagy órára létrehozott efemer műveinkben, amiket gesztuspolitikai manővereknek neveztünk, ezekre a problémákra kívántuk felhívni a figyelmet.
Az emlékmű-szobrászat emlékezetpolitikai, propaganda vagy gyászmunka jellegű minőségeire építettünk.
Nem leszünk többé múzsák
2018. május 18.
Budapest
A szobor, amivel dolgoztunk, a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt található. Egy férfialak alatt egy karját rajongva a magasba emelő, babérkoszorút adó, félmeztelen, filigrán szépséges nőalakot láthatunk, aki arányait tekintve kisebb a férfinél, és akinek szerepe egyértelműen a tradicionálisan felfogott múzsáé. Noha allegorikus alakként, a magyar nyelv őrzőjének múzsájaként gondoltak rá a szoboravatón, ez mit sem változtat azon, hogy a férfialakhoz képest egyúttal allegorikusan megjeleníti a nő alacsonyabb rendű helyét és helyzetét. Szerepe, hogy alárendelten, rajongva a férfiért, a háttérben maradva, láthatatlanul segítsen a férfinak abban, hogy a helyes gondolatokat megalkossa, és értékes tudást hozzon létre a világ számára, amivel pénzt és dicsőséget szerezhet, szemben vele, aki meztelenségét, szépségét és lényét egy magasabb rendű isteni világtól kaphatta.
A tudástermelésben egyértelműen a férfiak ma is ugyanúgy domináns szerepet kapnak, mint a szobor megalkotásának idején (1899). A tudományos akadémiai életbe és az azzal járó magas presztízsű pozíciókba midig is elvétve kerültek és kerülnek csak be nők, a vezetői pozíciókban pedig a mai napig egyet sem találhatunk Magyarországon. A nemek aránytalansága a politikáéhoz hasonlóan, ezen a területen is hatalmas mértékű.
Művünk létrehozásával, a múzsa arcának letakarásával, a rajongó múzsai, a láthatatlan háttérmunkás pozíció megszüntetésére vonatkozó igénynek adtunk formát.
A 10 szoknya 10 év
2018. május 19.
Budapest
A 10 szoknya 10 év című munkánk létrehozása során 10 szoknyát terítettünk a földre, amin a gyalogosoknak közlekedni kellett, ha erre jártak. Az út dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász orvos, és szülésznő, bába lakása felé vezetett, ahol ő ekkor 10. éve volt hatósági házi őrizetben, letöltve egy kisbaba szülés közbeni halála miatt a bíróság által kiszabott büntetést. A szülés körüli mortalitás korunkban még mindig létezik kórházi körülmények között is, a vizsgálat során kettős mércét alkalmaztak. A kisbaba bizonyára kórházban is elhunyhatott volna. A nők körében Ágiként emlegetett, közkedvelt nőgyógyász orvosnő már pályája kezdeteitől figyelt a nők igényeire, és ebből kiinduló javaslataival és reformjaival hatalmas mértékben járult hozzá a szülészetek fejlődéséhez, új protokollok alkotásához, az apák szüléseken való részvételének jogához és gyakorlatához, a nők és kisbabák szülés körüli ellátásának színvonalasabbá válásához, a szoptatás népszerűsítéséhez, és szakszerű ellátással zajló otthonszülés választásának létrejöttéhez Magyarországon. Sorsa példa arra a hatalmas küzdelemre, amit a nők az egymással összejátszó, férfiak által dominált rendszer megváltoztatásáért folytatnak, és ha Ági példájából indulunk ki, akkor a bukás szükségszerű. Azonban a hősies küzdelmek nem hiábavalóak, mert az áldozatos munka hatására a rendszer lassan változni kezd.
Munkánk gyászmunka is, hiszen a nagy, színes, korábban anyák által viselt szoknyák a szürke betonra kerültek, amit megtapostak az ismeretlen járókelők. Meghurcoltatásának emlékműveként hoztuk létre alkotásunkat.
Emlékmű minden nőnek, aki kénytelen volt femme fatale-ként élni életét
2018. május 19.
Budapest
Nők piedesztálra állításának sajátos történelmi hagyománya a femme fatale, a „végzetes nő” reprezentálása, amelynek funkciója a férfi-tekintetet kiszolgáló, csodálni való női szépség ábrázolása, a klasszikus szépségideál megjelenítése, nem titkoltan a mintaadás szándékával.
Emlékmű miden nőnek, aki kénytelen volt femme fatale-ként élni életét című élőszobor alkotásunkat egy üresen álló, romos szoborfülkében hoztuk létre. A kitakart arc, a fekete öltözet, a szétszórt tojáshéj-gyűjtemény és egy szál rózsa együttesében a figura különféle pózokat vett fel, és tartott ki szobor-szerűen. Egy antiszépség, az idealizálástól mentesítés létrehozása volt a szándékunk a táplálkozás és menstruálás anyagiságára utaló feltört tojáshéjakkal, miközben azt is szem előtt tartottuk, hogy a „szobor” testtartása, vagy a rózsa kapcsolatot tartson a femme fatale hagyományos szépség-ábrázolásaival. A bálványozott, ideális szépségű nők életének gyötrelmeire is utaltunk a címmel, hiszen a modellek, színésznők, sztárok, az átlagnál szebb nők élete a csillogás és látványos megjelenés mellett rendkívül bekorlátozó, hiszen alapvetően életük a látványukról és a szépségük elvesztésének félelméről szól. Így ezek a nők sokféle szenvedést élhetnek meg, amire szintén fel akartuk hívni a figyelmet: mi marad a nőből, ha kivesszük a testi szépséget?
Megint hősök leszünk
2018. május 20.
Budapest
A konzervatív kultúrpolitika része, hogy a korábban lebontott köztéri szobrokat újra felállítja. Ennek része a 2018-ban újra felállított Kossuth háborúba toborzó akcióját megjelenítő szoborcsoport is, amelynek közepén egy hátra forduló parasztasszonyt láthatunk, akinek kisgyermek ül a karján. A férfiak – huszárok, parasztok, idősebbek, fiatalabbak – harcba indulnak Kossuth felszólítására, míg a nők a gyerekekkel otthon maradnak. A történelemben oly sokszor lejátszódó történet újbóli reprezentálása, és ennek ünneplése a klasszikusan megalkotott, embernagyságnál legalább két és félszer nagyobb bronz óriásfigurákkal a nacionalizmusra és militarizmusra építő patriarchális, konzervatív világképet, és a háborúra való készséget egyaránt megjeleníti és propagálja.
A performer befekszik a nő szoknyája alá, amivel felidézi a mondást: aki a nők szoknyája mögé bújik, az gyáva. Vagy a hazaszeretet számára nem a háborús erőszakon át vezet? Meg akarja akasztani a nőtestvériség erejével a lejátszódó eseményt? Ugyanakkor fejét, mintegy satuba szorítja, a nő csizmájának sarka alá teszi, ami felidézi, hogy a következő mozdulatnál a halál vár rá. A háborúba indulókat azzal a narratívával lelkesítik, hogy hősök lesznek, meg kell tenniük, „amit megkövetel a haza”, mert „a haza mindenekelőtt”. A nők szerepe ebben a helyzetben szintén kijelölt: dolgoznak a férfiak helyett is a földeken, gyereknevelésben, háborús sérültek ápolásában, vagy a fegyvergyárakban, és jutalmuk annyi, hogy szintén hősökként emlegetik ezért őket. Van választás? Vagy a militáns rendszer újra és újra kielégíti az embereket azzal, hogy hősökké válhatnak a háborúkban egy politikai és gazdasági patriarchális elit által vezetett haza oltárán? Képes az emberiség valaha is háborúk nélkül létezni? Lesz valaha más rendszer, mint a militarizmusra és elitizmusra épülő? Megint csak hősök lehetünk, és hősök leszünk?
Nyílt propaganda: Nők, olvassatok minden nap!
2018. május 21.
Budapest
A performer a nemzetközi feminista szakirodalom könyveiből mutat fel néhányat olyan szobroknál, ahol a férfiak hősiességét ünneplik, vagy a nők másodrendű helyzete egyértelműen megjelenik. A könyvhöz való hozzáférés és az olvasás olyan szabad lehetőség, ami segíthet a nőknek tudatosítani és megfogalmazni a patriarchális rendszer működését, aminek újratermelésében maguk is aktívan szerepet játszanak. A tanulás és tudatossá válás felemelkedésük és jövőképük megalkotásának útja és lehetősége, így az olvasás propagálására vállalkoztunk. A fotók a címmel is provokálnak. Egyszerre szeretnék felhívni a figyelmet a nők esetenként műveletlen, iskolázatlan, saját helyzetükre és szerepükre reflektálatlan helyzetére, másrészt az intézményektől független tudásszerzés lehetőségére és fontosságára is. Az öniskolázás megkerülhetetlen feladat, ha változtatni akarunk egy kőbe/bronzba vésett, megmásíthatatlannak tűnő patriarchális rendszeren.
F#ck the Hungarian Parlament
(Egy Ai Weiwei mű parafrázisa)
2020. április 23.
Budapest
Ai Weiwei kínai művész fotóperformansz sorozatában többek között a F#ck the White House című 2017-es munkájában használta a közismert kézjelet, amivel ezesetben a Fehér Ház politikai aktorainak munkáját leminősítette. Ennek mintájára hoztuk létre munkánkat, mintegy világmozgalommá növesztve Ai Weiwei politikai üzeneteinek mozgalmát. Képünket az 1956-os forradalom mártírjainak létrehozott emlékműbe beleállva fotóztuk Budapesten. Ujjunk innen mutat ki egyértelműen a magyar Parlament irányába, innen üzentük az áldozatok nevében is, hogy nem ilyen országért adták életüket, amiben ma élünk. 2020 áprilisában a regnáló kormány értékrendjének megfelelően tett megjegyzést az országgyűlés házelnöke egy ellenzéki nőpolitikusra a közmédiában, azzal devalválva őt, és a nagyon kislétszámban az országos politikában helyet kapó női képviselőket. Kijelentette: „én szánalommal tekintek ezekre a képviselőkre, különösen azokra, akiknek a személyi száma 2-vel kezdődik.” (Ugyanis a magyar személyi szám első számjegye jelzi a nemet, egyes: férfi, kettes: nő.) Ezzel a kijelentésével kiválón megjelenítette a patriarchális értékrend szerinti fontossági sorrendet, és helyreutasította a kormány politikai lépéseit kritizálni merő női képviselőt.
