Gerillaszobrok
Minden meggyilkol nő emlékművet érdemel, és Simon Jolán is!
Gerillaszobrok
2024. július
Abszurdnak tűnhet olyan nőknek emlékművet állítani, akiknek élete nem a sikert, az eredményt, a példamutatást hirdetik, nem történelmi nagyságok, nem politikai hősök. Talán életükkel éppen mindezek ellentétét testesítik meg, a társadalmi lehetőségek hiányát, a szenvedést, a kilátástalanságot, a reménytelenséget.
Jolánnak, Juditnak, Henriettnek és sok más tragikus véget megélt nőnek az élete egészen máshogy is alakulhatott volna, ha egy egészségesebb társadalomban élhetnek, ahol az együttérzés és a szeretet képessége vezeti az embereket, és ha a szolidaritás értékét megteremtő és biztosító intézményrendszerek épülnek fel. Amíg az oktatásügy, az egészségügy, a kultúrpolitika, a munkaerőpiac nem ad megfelelő lehetőségeket minden nőnek, függetlenül attól, hogy milyen családba születik, addig az erőszak számos módon meghatározza az emberek életét, és különösen a legkiszolgáltatottabbakét.
Emlékműveket olyan nőknek alkottunk, akiket nem hősként, hanem semmibe vett, magára hagyott, rettenetes kínokat megélő áldozatokként ért a vég. Mégis példák, ha nem is példaképek. Olyan példák, amikről nem szabad megfeledkeznünk, és amit az emlékmű állításával is fontosnak tartunk kifejezni: még mindig tömegesen élnek olyan nők, akik társadalmi hátrányaik miatt nem boldogulnak, és kiszolgáltatottak a férfierőszak számos formájának és pusztító kegyetlenségeinek.
Munkáinkkal rájuk akarunk emlékezni, hálát adni azért, amit talán sohasem hallottak senkitől életük során: hálásak vagyunk azért, hogy léteztek, és küzdöttek egy jobb életért.
Visszavesszük az emlékműállítás jogosultságát attól a patriarchális politikai rendszertől, amely nem képes megállítani a nők elleni erőszakot, megszüntetni a nemek közötti egyenlőtlenséget, és a nők hátrányait megfelelő intézkedésekkel ellensúlyozni. Visszavesszük a nőtestvériség értékében való hittel az emlékezés jogát az áldozatokra, akiket a társadalom számos módon cserbenhagyott. Az ő történetük nem magánügy, nem családi ügy, hanem közügy. A személyes női sorsokban összegződnek az erőszakra épülő rendszer következményei. Egy kollektív tapasztalat egyedi megjelenéseként értelmezzük az erőszakot, ami életük kioltásához vezetett. Mert még mindig olyan világban élünk, amikor ez számos nővel szintén megtörténhet.
Az emlékműveket ökofeminista megközelítéssel hozzuk létre. A megtervezett forma absztrakt módon kötődik annak életéhez, akire emlékezni szeretnénk általuk. Kizárólag természetben lebomló, természetes anyagokat használva alakítjuk ki, és fehér, természetes takarófóliával fedjük le. A felállítás helyszíne szintén a megismert nő sorsához kötődik. A forma belsejébe mindig ültetünk egy fát, és körülötte egy kis belső kertet hozunk létre. Az a célunk, hogy az emlékmű a természet részévé váljon idővel, és ahogy a fa megnő, munkánk is elenyésszen, és a nőtestvériség és szolidaritás ereje növekedjék. Néhány egyszerű gesztusból álló rítussal zárjuk az emlékmű felépítését, amiben ezt a vágyunkat kifejezzük.
Emlékmű Szűcs Henriettnek
Sajópüspöki
2024. július 28.
Ki volt Szűcs Henriett?
Szűcs Henriett – vagy ahogy ő szerette, Heni – történetével az angol nyelvű sajtóban 2019-ben találkoztunk. 1984-ben született a borsodi, szlovák határhoz közeli Sajópüspökiben. A település lakói az egykori vasércbányászatból éltek, a bánya bezárásával megszűntek a munkahelyek, és a természeti szennyezéssel még 2022-ben is küzdött a település. A rendszerváltás óta fokozódó szélsőséges társadalmi egyenlőtlenség, a vidéki emberek lehetőségeinek beszűkülése, a munkahelyek hiánya, a falu lakóinak elszegényedése, jól tükrözi hazánk neoliberális kapitalista korszakba való átalakulását. Az is a magyar helyzetet jellemzi, hogy Heni tragikus haláláról kizárólag a bulvársajtó közölt cikkeket (Ripost, Metropol, Bors), míg külföldön olyan minőségi lapok, mint a BBC News, News Sky, The Guardian számoltak be, amelyek a nők ellen elkövethető legkegyetlenebb erőszakként tartották az esetet számon. 2020. szeptember 3.-án a BBC News-ban részletesen számolnak be az elkövető elítéléséről, de megjelent egy külön cikk is Daniel De Simone tollából. Ez az alig 3000 karakteres cikk Henriett életének legalaposabb, és legszemélyesebb hangvételű megközelítése.
Heni egy Sajópüspökihez közeli drótüzemben kapott anyja elmondása szerint munkát, miután nem fejezte be a középiskolát, fiatalon szült, de az üzemet is ott hagyta, nem szerette. Nem találta a helyét, fiatal anyaként még inkább beszűkültek a lehetőségei. 2012-ben majd 2014-ben ment külföldre, először Németországban, majd Londonban próbált szerencsét. Harminc évesen prostituáltként kezdett dolgozni. Londonba érkezve magyar partnere kirabolta, útlevelét elszedte, ezután nem sokkal találkozott azzal a férfival, aki néhány hónap múlva, valószínűleg 2016 szeptemberében a gyilkosa lett. A férfi elzárva tartotta, és prostituálásra kényszerítette, verhette. A nyomozás szerint 2016 augusztusában került Henriett másokkal utoljára kapcsolatba, így halála pontos időpontját nem tudták megállapítani. Eltünésére 3 évig nem derült fény. 2019-ben került elő holtteste az elkövető lakásában lévő fagyasztóládából, egy másik, 38 éves Mihrican Mustafa nevű három gyerekes török nő holttestével együtt. A nyomozás megállapította, hogy Henriett fejét súlyos sérülés érhette a halálakor. Az elkövető, Zanid Yohunist életfogytiglanra ítélték 2020-szeptemberében, 4 évvel a gyilkosság elkövetése után. Az emlékmű formáját és méretét a vidéken is elterjedt, élelmiszer tárolására használt hűtőláda alapján készítettük. (200 cm x 80 cm X 70 cm). A rítus során a ládába befeküdtünk, letakart arccal. A ládaalakú formán lévő fehér takarást több helyen felhasítottuk, hogy a növények kinőhessenek belülről.
Emlékmű Kovács Juditnak
Darnózseli
2024. július 27.
Ki volt Kovács Judit?
Kovács Judit nevét sokáig K. Judit néven emlegette a sajtó. Juditot 2014. május 27.-én látták utoljára rendelőjében, Mosonmagyaróváron, ahol a negyven éves, két gyerekes anya gyógytornászként dolgozott.
Judit volt férjétől, a bántalmazó Nagy Jánostól 2012-ben el akart válni, a férfi szerint szerelmes lett. Sokat veszekedtek, a férfi többször megverte, haját kitépte, hangfelvétel bizonyítja fenyegető viselkedését. Judit feljelentette bántalmazás miatt a férjet, és elköltözött. Kezdetben neki ítélték mindkét gyereküket, Nagy Jánost pedig két évre próbára bocsátották, és távoltartásra is kötelezték. De az újabb gyermekelhelyezési perben ennek ellenére a férfinek ítélték a gyerekeket. A vita a férj részéről a közös tulajdonon volt, a férj azt mondta korábban, lemond a gyerekekről, ha az asszony lemond a Darnózseli-i házban az őt illető vagyonrészről. Judit, ebbe nem akart belemenni, de mivel a gyerekeket nem láthatta eleget, elhatározta, hogy a válás végéig visszaköltözik a házba a gyerekeihez. Ez lehetett az oka, hogy a férj kitervelte a gyilkosságot.
Nagy János, a hentes, a rendelőnél megölte, kocsija csomagtartójában hazavitte, és hentesműhelyében részben ledarálta, és elégette az asszony tetemét. A maradék szerveket fekete szemeteszsákba rakta. Másnap törött keze miatt egészségügyi ellátásban részesült, valószínűleg vagy dulakodás során megsérült. Később látták, hogy egy fekete szemeteszsákból a Darnózseli-i réten szétszór valamit. Judit eltünése utáni napon szülei és testvére feljelentést tettek, és a számukra jól ismert durva válási helyzetben lévő asszony eltünéséért azonnal a férjet tették felelőssé, aki mindvégig tagadott. Nagy János nővére tanúvallomást tett, a kérdéses időpontra alibit biztosított neki. Azonban a mobiltelefonos cellainformációk nem feleltek meg ennek az állításnak. Nagy Jánost elsőfokon felmentették, majd 2019 októberében, több mint öt évvel később, amikor már a Darnózseli-i réten szétszórt testdarabokat genetikai vizsgálattal beazonosították, és rendelkeztek a mobiltelefonos cellainformációkkal is, másodfokon mindössze hét év börtönbüntetésre ítélték, halált okozó testi sértés bűntette és könnyű testi sértés bűntette miatt. A bíró, Dr. Kovács Tamás indokolása szerint nem lehetett teljes bizonyossággal kimondani, hogy a vádlott ölte meg a feleségét, az viszont biztos, hogy egyedül semmisítette meg a testet, majd szórta szét a maradványokat. Nagy János ügyvédje, Dr. Jován Tamás szerint, „ha a halál okát nem ismerjük, akkor ott nincs mit keresni…a bűncselekmény nem bizonyítható.”[1] Csak harmadfokon, 2020. október 5.-én, Dr. Gál András ügyvédi munkájának köszönhetően, több mint hat évvel a brutális gyilkosság után mondták ki az előre kitervelt emberölés vádját, és a 21 év letöltendő börtönbüntetésről szóló ítéletet. Nagy János ezekben az években mindvégig szabadlábon volt, gyerekei vele éltek, és sofőrként hivatalosan pénzkereső munkát végzett.
Az éveken át tartó ügyről kezdetben a Kisalföld rendszeresen és részletesen tudósított, a Blikk és Ripost bulvárlapok több fényképet is leközöltek Juditról. Ennek köszönhetően tudtuk kideríteni Judit családi nevét, hiszen szülei és testvére 2014-ben még arcképét közreadva, teljes nevével keresték. 2019-ben megjelent a Házon Kívül riportja Nagy Jánossal, amelyben elhangzik, hogy a férfi egyetlen fényképet sem tett ki a házban a gyerekeknek az eltűnt édesanyáról, és még csak a látszatra sem ügyelt: feleségének hol léte miatt nem fogott a keresésébe, noha mindvégig tagadta bűnösségét. Az interjúban legfőbb panasza az volt, hogy nem tud hentesként dolgozni többé, mert ki venne ilyen lejáratás után tőle hentesárut.
Kimondható, hogy a gyermekelhelyezésről szóló második döntés következménye volt a gyermekeit szerető anya meggyilkolása. A bírósági szereplők gondatlan döntéshozatalai miatt a mai napig egyetlen kivizsgálás és eljárás sem indult.
Angliában Szűcs Henriett gyilkosát életfogytiglanra ítélte a bíróság, míg a magyar bíróság a különösen kegyetlen hentest előre kitervelt gyilkosságért, a holttest eltüntetéséért mindössze 21 év letöltendő fegyházra, és a bíróságot hat évig félrevezető és hamisan tanúzó nővérét mindössze másfél évre ítélte. Magyarországon a legkegyetlenebb gyilkosságért sem jár életfogytiglani börtön, még akkor sem, ha egy anya életéről van szó.
Az emlékmű formája egy enyhén csavarodó háromszög. Judit függetlenedő, férjétől elforduló, a terrorjától megszabaduló életének felívelését, majd hirtelen hanyatlását jelképezi a forma, amelybe egy, a gyerekek által kedvelt cseresznyefát ültettünk. Talán egyszer majd gyerekei és unokái szednek róla gyümölcsöt.
