BODY SWEATS
Zebegény
2016.08.29.
Esemény: Ubikeklektic fesztivál
(Szöveg és hangfelvétel elveszett)
A performansz ajándék, áldozat, lenyomatgyártás.
Előkészület: a kellékek kihelyezése. A háttérben a Tao Te King szövegeket feldolgozó fekete-fehér kalligráfiákat idéző tusrajzok japán kalligráfiapapíron, a fehér falon. A Kelet emlékezete.
A földön tárgyak: számítógép klaviatúra, fakanalak főzéshez, fehér papírszélfecnik, fadeszka1. puskagolyóval, fadeszka 2. kötéllel, lisztes tál, szita, szemétből újrahasznosított hangkeltő eszközök.
Kezdés: közös rítus. A méz kenése és aranypor fújása a performer arcára. A performer a közönség között körbejár. A nézőkhöz lép, egy fekete palán aranypor és méz. Odakínálja az arcát. A nézők az ujjukat a mézbe mártják, a performer arcára kenik a mézet, s ráfújják az aranyport. Indulnak a hangok, a szöveg, az akció.
Az akció: a tárgyak érintése, tárgyak mozgatása, hangkeltés általuk. A Tao Te King szövegeket feldolgozó képek, a tárgyak és gesztusok anyagisága, a tárgyak semmibe-vetettsége, az emberihez kötött mivolta, a nők érthető és érthetetlen hangadása, logikus és nem logikus tevékenységei kakofón dialógus, ebben próbál fogódzókat találni és eligazodni a néző. Reménytelen vállalkozás, marad a jelenlétbe kerülés, a zen meditáló állapotának felépítése. A nem verbalizálható zenei hangok folyamatosan átlépnek a szövegbe és vissza, segítve, vezetve a zen építkezést. A közérthetőség és közhely-szerű szólamok kioldódnak. A szöveg fontos, időn és téren átível, kitágítja a jelenvaló értés logikáját. „Pokemon go Auschwitzban.”, hangzik el egy ponton. A Nyugat jelenkori emlékezet-állapota.
A befejezés: a performer lefekszik a földre, nőtársa lisztet szitál a testére. A tudat elcsendesedik. A nőalak anyagba mártottan fekszik: méz, arany, liszt. Utána a betonpadlón a nyoma, temetéslenyomat, teremtéslenyomat. A jelenlét mindig a múltba zuhan, az idővákuum ereje hatalmas. A jövő felé lendítés a performansz ellenereje? A vákuumcsomagolatlan zen, amit kicsomagoltunk, és becsomagoltunk, légtelenítéssel tartósítottuk a megállított időt.
A nézőtér túlvégén a Légszűrés című installációt fújja a szél. Szűrőpapírokra varrt sajtófotók a világ jelentős, és jelentéktelen, felejtésbe merülő eseményeiről. Mi a fontos? Mi az emlékmű? Mi az, amit a halál kiold a megsemmisülésbe, mi a mi felelősségünk a tudatosításban és az emlékezésben? A performansz ott folytatódik. A szél és a fa a performer.
